A "legjobb filmek" vagy különböző műfajú filmes alkotások listái többnyire tízes felsorolások szoktak lenni, ám a mi blogunk ars poetikája az ötös számkörbe tartozik, ahogy erről bemutatkozásunkban írtunk, így jelentős rövidítéssel élve mi ezúttal a legjobb ötre fókuszáltunk! Persze ezzel saját dolgunkat nehezítettük meg (nem kicsit), de szeretjük a kihívásokat. A lista előtt egy lényeges adalék: a holokauszt témájú és életrajzi jellegű filmeket (pl Schindler listája, Zongorista, Bukás ... stb), illetve vígjátéki jellegű munkákat (pl Kelly hősei) most nem soroltuk a háborús filmek tárgykörébe. (Bár hozzáteszem: a Kelly hősei óriási kedvencem.) Az egyes filmek jellemzései pedig rövidek - tömörek, így túlbonyolított és terjengős kritikákra ne számítsatok. A lényeget emeltük ki: hogy miért tekintjük kiemelkedőnek a lista egyes tagjait. Nézzük tehát, nem tetszési rangsor szerint:
Das Boot (1962)
Német film pontosabban NSZK (mert hogy akkoriban még volt olyan, hogy NSZK és NDK) 1981 -ből. A tengeralattjárót, mint realisztikus drámát Wolfgang Petersen rendezte, a főbb szerepekben pedig: Jürgen Prochnow, Herbert Grönemeyer és Klaus Wennemann látható. Amitől különleges: a film cselekménye egy második világháborús U-96 tengeralattjárón játszódik (1941-ben), mesteri feszültségfokozással és elképesztően átélhető jelenetekkel. Szinte ott vagyunk mi is a német tengerészek között az U-96 acélcsövében, a mélységi bombákra figyelve (melyek halálos veszedelemként hullanak alá). Izgalmas sztori, érdekes karakterekkel, akik közül kiemelkedik Heinrich Lehmann-Willenbrock kapitány, aki bár nem szereti Hitlert és a nácikat, hazájáért, bármire kész.
Stalingrad (1993)
Egy másik német produkció ("erős kezdéssel" rögtön két német filmet sikerült az ötbe nyomnunk), Joseph Vilsmaier direktori közreműködésében. Főszerepekben: Dominique Horwitz, Thomas Kretschmann, Jochen Nickel és Sebastian Rudolph. Amitől különleges a film: nem amerikai szemszögből, hanem német nézőpontból láttatja a Sztálingrád városában küzdő német katonákat, akik közül egy maroknyi csoport szenvedései érzékletes valósághűséggel teszik átélhetővé a háborús borzalmakat. Üdítő változatosság, hogy ezúttal nem arctalan gyilkológépekként, démonizálva és sátánként látjuk a németeket, hanem olyan fickókként, akiket egyszerűen besoroztak hazájuk seregébe. Érezzük félelmeiket, érezzük a csontig hatoló hideget, a halál közelségét és a nélkülözést. Különleges film, melyet egyszer mindenkinek látnia kell, aki tudni akar valamit a háborúról.
A szakasz (Platoon) 1986
Egy örök klasszikus Oliver Stone -tól, Charlie Sheen, Willem Dafoe és Tom Berenger főszereplésével. Nem tagadom a lista legjobbjának tartom, mert a filmnek több mélysége is van: egyrészt egy fiatal újonc, Chris Taylor (Charlie Sheen) szemével látjuk a vietnámi háborút (ami átélhetővé teszi a történetet), másrészt két ellentétes karakter (Elias őrmester és Barnes őrmester) viszályában jelenítődik meg a háború két arca: a gonoszságot és elállatiasodást felszínre hozó oldal és a hazafiság (mely mások megmentésében ölt testet). Elgondolkodtató tehát az egész, amihez nagyon jó harci jelenetek és realisztikus látványvilág társul. Rengetegszer láttam és minden alkalommal tudott új élményeket nyújtani.
Apokalipszis most (Apocalypse Now) 1979
Különleges és összetett produkció Francis Ford Coppolától, melyben a rendező kiváló színészekkel ábrázolja a vietnámi háború (és egyébként mindenfajta háború) pszichológiáját, az emberi gondolkodásra gyakorolt torzító hatását. Walter E. Kurtz ezredes (Marlon Brando) karaktere megtestesíti mindazt, amivé a háború teheti az embert, ha nem képes ellenállni a borzalmaknak. Az említett amerikai tiszt ugyanis egy saját világot teremt magának a harcok legmélyebb bugyrában, mely szürreális képtelenségével megrettenti a nézőt: ilyenné is tud válni egy háborús övezet? A választ pedig Coppola adja meg a meghökkentő befejezéssel.
Kémek a sasfészekben (Where Eagles Dare) 1968
Tudom-tudom inkább kémfilm, (vagy nyomozós thriller), de gyermekkorom nagy filmje, így elfogult vagyok vele kapcsolatban és nem tehetek róla, de ha "háborús filmek" szókapcsolatot meghallom a Kémek a sasfészekben első között ugrik be. A rendező Brian G. Hutton, a főszereplők pedig: Richard Burton, Clint Eastwood és Patrick Wymark. A sztori fordulatos: a második világháború kellős közepén egy különleges angol-amerikai csoport indul egy amerikai tábornok kiszabadítására a Schloss Adler (Hohenwerfen) festői hegycsúcsához. Közben azonban kiderül: senki nem az akinek mondja magát, a brit hírszerzésben pedig német ügynökök és árulók tevékenykednek. Kapunk izgalmakat, hihetetlen hegyvidéki havas háttereket, meglepetéseket és két remek színésztől nagyszerű alakításokat.
Ráadás: + 1: A leghosszabb nap (1962)
Óriási vita zajlott Fortress barátommal arról, hogy lehagyható e a listáról Ken Annakin partra-szállós örökzöldje, melyet mindketten vagy tucatszor láttunk. Nos, nem. De a ráadás szekcióba bepréseltük, mert erre engedélyt ad belső "házirendünk" (ars poeticánk). És most élünk is vele. A leghosszabb nap a normandiai szövetséges partraszállást mutatja be, több karakter sorsán keresztül, 180 percben. Főszerepekben: Henry Fonda, John Wayne, Sean Connery, Richard Burton. Ami miatt különleges: német szemszögből is látjuk az eseményeket, így mindkét fél döntési mechanizmusait, félelmeit illetve siker-, vagy kudarc érzéseit átélhetjük. [07.07.00:54]
***